Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A trigeminusz neuralgia

2013.05.09

A trigeminus egy háromosztatú ideg, mely a fej oldalsó részétől indulva az arctájék felső, középső és alsó részét hálózza be.

Trigeminus-neuralgia: a teljesíteni vágyás szüntelen szorításában túlterheljük magunkat, miközben állandóan szembeszegülünk tulajdonképpeni lényünkkel; eszmények ütközése, félelem a következményektől

Energetikai (s nem fiziológiai) szempontból tekintve ez az ideg közvetíti az érzéki benyomásokat a felvevőhely (arc) és a feldolgozórészleg (agy) között. A felismerések, melyekre szert tettünk, feldolgozásra és besorolásra kerülnek. Amennyiben olyan érzéki benyomások érnek, melyeket elutasítunk, mert nem illeszthetők bele gondolkodásmódunkba, vagy mi magunk nem akarjuk, illetve tudjuk oda besorolni, vagy éppen nem szeretnénk szembesülni velük, akkor – lelki értelemben – egy másik, ellentétesen ható energiát gerjesztünk magunkban, mely a felvett inger feldolgozásai, a „felismerés” létrejöttét zavarja és megakadályozza. Ennek következtében idegbántalom alakul ki.

A trigeminus-neuralgiában szenvedő betegek egyértelmű felszólítást kaptak a sorstól, hogy életük egy területét érintő bizonyos összefüggéseket tudatosan felismerjenek és elfogadjanak, továbbá levonják a belőlük adódó szükségszerű következtetéseket. Ők viszont vonakodnak ennek eleget tenni, mert összeütközésektől, agresszív indulatoktól és kellemetlenségektől tartanak. Mindenáron elhitetik magukkal, hogy „a világ jó”, pedig e tévhit csupán elfedi a fennálló nehézségeket és disszonáns hangokat.

 

Egy eset a saját praxisomból

Egy fiatalasszony trigeminus-neuralgiára utaló panaszokkal keresett fel, s e tünetek természetgyógyászati kezelésétől remélte gyógyulását. Rövid beszélgetésünk során hamarosan fény derült problémája valódi okára. Édesanyjával és férjével közös családi házban laktak. Családjukban megszokott dolognak számított, hogy a napi teendőket és a nagyobb horderejű elhatározásokat, mint például az évi szabadság eltöltésének módja és költségesebb kiadások, mind-mind az anya döntése szabta meg.

Ilyen körülmények között természetesen férje háborogni kezdett, nem volt hajlandó tovább tűrni anyósa gyámkodását. Minthogy kettőjük között igen szoros kapcsolat volt, a férj megkérte feleségét, próbálja meg az ügyet anyjával négyszemközt rendezni. A fiatal páciens nagyon is tisztában volt vele, hogy a családi béke érdekében sürgősen változtatni kell az említett körülményeken, másfelől viszont merő félelemből vonakodott attól, hogy összeütközésbe kerüljön erős akaratú és domináló jellemű anyjával.

Megtörtént, aminek meg kellett történnie: heves összeszólalkozásra került sor, minekutána az anya bezárkózott második emeleti szobájába. Senkit se volt hajlandó beengedni, ebédjét és vacsoráját nap mint nap az ajtaja elé tették le. Két hét elteltével azonban az anya minden sérelemérzet nélkül megtalálta helyét az újrarendeződött családban.

A fiatalasszony megtanulta legyőzni félelmét, védelmezni jogos álláspontját, minek következtében neuralgiája fokozatosan csökkent, majd végleg megszűnt.

Amit tenni kell

Trigeminus-panaszok esetén meg kell kérdeznünk magunktól:

– Mi az, amit életemben a legszívesebben nem vennék tudomásul?

– Vajon azért vonakodom a fontosabb döntések megtételétől, mert kényelmes, vagy mert félős természetű vagyok?

– Továbbra is kitartok-e valami régi, változásra szoruló dolog mellett, bár már egy ideje tudom, hogy módosítanom kell rajta?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.