Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szenvedélybetegségek lelki okai

2013.05.09

A szenvedélybetegség minden formája mögött a saját én megtalálására irányuló ösztöntörekvés rejlik. Az ember jelenlegi létezésmódjával nincs megelégedve, többre vágyik, egyfajta ideális én után kutat, egy másféle vagy magasabb tudati szint elérésére törekszik. Mindaddig viszont, míg a keresés állapotában van, nem „Itt és Most” él, nem tapasztalhatja meg a beteljesülést. A szenvedély jelzi, hogy az ember mintegy megszállottja a beteljesülésnek, lázasan keresi igazi énjét ahelyett, hogy felismerné: mindent, amit oly kétségbeesetten keres, már önmagában birtokol.

A szenvedély jellege világosan utal vágyam mibenlétére. A munka megszállottja abban a hitben él, hogy soha nem teljesít eleget. Ha elért teljesítményemmel nem vagyok megelégedve, hiányérzetemet sikerrel, elismeréssel, jó benyomás keltésével igyekszem kompenzálni.

Ha testi külsőmet utasítom el, a fizikális (látszat)megoldást a mértéktelen evésben, falánkságban vélem megtalálni. Az evés azonban csupán látszólag tölti be a belső űrt, s problémámat csupán súlyosbítja, hiszen a külsőmmel egyre kevésbé leszek megelégedve.

A kábítószer-szenvedély mélyén a tudat határainak kiszélesítésérc irányuló vágy húzódik. A kábítószer hatására rövid időre hihetetlen magasságokba emelkedem, a kábulat múltával viszont még gyötrelmesebben tapasztalom meg tudati világom szűkösségét. Az ember legszívesebben szeretne rögtön célhoz érni, anélkül persze, hogy valaha is el kelljen indulnia a feléje vezető úton, mely önmaga tökéletesítését, lénye fokozatos kibontakoztatását követeli meg.

Az alkohol a problémákat és kínzó érzéseket, ahelyett hogy megoldaná, elfojtja. A lélek elkábul, egy ideig egyáltalán nem érzékeli a feladatokat, könnyűnek és szabadnak érzi magát, oldott és vidám, mintha problémái egyáltalán nem is lennének, ám amint az alkohol hatása alábbhagy, menthetetlenül bekövetkezik a keserű kijózanodás.

Az utazási szenvedély szintén annak a jele, hogy az ember jelenlegi helyénél előrébb akar jutni, a lehető leggyorsabban tovább akar haladni. A megoldást azonban rossz helyen keresi – a belső helyett a külső szférában.

Szenvedélybetegség: sóvárgás „önmagunk” után; jellegére a szenvedély fajtája utal; az „öntudat” hiánya

Amit tenni kell

A megoldás nyitja abban a felismerésben rejlik, hogy az ember csakis önnön lényében lelhet beteljesülést. A keresés minden megnyilvánulásában a jövőre irányul, ám amit az ember meglelni kíván, az a jövőben nem található meg. A keresés akkor ér véget, ha az ember megtalálta és elfogadta önmagát. Célba jutott, így szenvedélyre többé semmi szüksége.

Szédülés

Aki mellőzöttnek érzi magát, nem kap elegendő figyelmet környezetétől, következésképp elveszíti belső egyensúlyát, éppen a szédülés érzésével fogja biztosítani, hogy ismét „minden körülötte forogjék”!

Szédülés: a belső egyensúly hiánya; mintha nem kapnék elegendő figyelmet; szeretném, ha „minden körülöttem forogna”; csekély önbizalom

A szédülés állapota világosan jelzi, hogy a külső, biztos fogódzópontokat, melyek támaszul szolgáltak számunkra, elveszítettük. Szédüléskor szükségünk van valakire, aki kézen fog és vezet, aki törődik velünk és támaszt nyújt.

Akit gyakran elfog a szédülés, annak meg kell tanulnia a saját lábára állni, csökkentenie kell a külvilágtól való függőségét, több magabiztosságot és önbizalmat kell merítenie magából.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.